Bevezető

A Microsoft 2013-ban elindította a 2 az 1-ben gépek viadalát az első Surface Pro megjelenésével. Ez egy igen jól sikerült koncepció volt, szétszedhető, könnyen átalakítható eszközt kaptak a felhasználók. Ám nem minden cég gondolta azt, hogy ennek így kell lennie. A Lenovo gondolt egy merészet, és csavart egyet(-kettőt) a dolgon. Nem szétszedhető, inkább sokkal hajlékonyabb koncepcióval álltak elő. Ez lett a Yoga sorozat, ami mára már eléggé sok tagot számlál. Mai alanyunk pedig a 910-es Yoga, a cég legmagasabbra pozícionált gépe a sorozatán belül, amit ezúton is köszönünk a Microsoft Magyarországnak, hogy kipróbálhattuk.

Csomagolás, tartozékok

Az eszköz egy szétcsúsztatható papírdobozban érkezett, amit külön élmény kicsomagolni. Ugyanis a ha a fedő kartonréteget lehámoztuk még mindig nem a gép fog megjelenni előttünk. Ehhez ki kell tárni két narancssárga lapot úgy, mintha egy könyvet nyitnánk ki.

Ezzel együtt az egész belső rész enyhén kiemelkedik, hogy könnyebben szemügyre vehessük a csomag értékes tartalmát. Amit eléggé szegényesnek kell mondanom, hiszen a laptop mellett csupán egy USB Type-C végződésű töltőkábelt mellékelt a Lenovo. Se átalakító, se tok, se semmi. Pedig a konkurencia képes ezeket egy ilyen árú géphez mellékelni.

Külső, kijelző

Ha túltettük magunkat a sokkon, akkor a gépet kezünkbe véve egy igen kellemes formatervet és anyaghasználatot ismerhetünk meg a pénzünkért cserébe. Kívül-belül fémből készült a borítás, a kijelzőn pedig üveg található (sajnos arról nincs információ, hogy valamilyen extra védelemmel ellátták-e). Amint kinyitottuk a szokásos Lenovo szigetes billentyűzettel találhatjuk szemben magunkat, ami kapcsolható háttérvilágítással rendelkezik. Az billentyűk útja átlagos, az ilyen vékony gépekhez képest. Rendesen alá van támasztva, nem rugózik, határozott nyomásponttal rendelkeznek, így eléggé jó a gépelési élmény rajta. Alatta a hatalmas érintőpad található, ami a többujjas gesztusokat is szépen képes lekövetni, így élmény használni. A felülete kissé selymes, nagyon kellemesen tudja az ember csúsztatni az ujját rajta. A billentyűzet jobb oldala alatt egy érintéses ujjlenyomat olvasót is találhatunk, amivel a Windows Hello-t használva oldhatjuk fel a képernyőzárat. 10-ből 8-szor képes volt felismerni az ujjlenyomatomat, így mondható, hogy átlagos hatásfokkal dolgozik.

Felfele pillantva a kijelzőt láthatjuk meg, ami egy remekbe szabott IPS, FullHD (1920×1080, de kérhető 4K – 3840×2160 pixel felbontásban is) panel, nagyon szép színekkel és nagy betekintési szögekkel, ami közel 180°-os. Pixeleket normális használati távolságból nem lehet kivenni már a FullHD kijelzőn sem. Körülötte a keret extrém keskeny, így szinte az egész felületet elfoglalja a megjelenítő. A Webkamerát az alsó, vastagabb sávon helyezték el. Ezt nem nevezném szerencsésnek, hiszen, ahhoz, hogy a felvételbe kerülhessünk a szokásosnál nagyobb nyitási szöget kell alkalmaznunk. Ezen felül más problémát nem találhatunk vele kapcsolatban, a kötelezőket hozza, videótelefonáláshoz teljesen alkalmas.

Ha a belsőt végignéztük, jöjjön a külső. Bal oldalt csupán 2 db USB Type-C csatlakozót találunk, az egyiket (narancssárga jelölésű) használhatjuk töltésre.

Jobb oldalon minimálisan zsúfoltabb az elrendezés, ugyan is itt található meg a bekapcsoló gomb, egy 3.5 mm-es kombinált jack csatlakozó, valamint egy USB Type-A csatlakozójú 3.0-ás kapu, amivel kikapcsolt állapotban is tölthetjük az egyéb eszközeinket.

A gép alján található a két JBL márkával fémjelzett hangszóró. Meglepően szépen és tisztán szólnak, átlagos hangerővel. Zenét hallgatni sem utolsó a gép, nagyon kiegyensúlyozott hangzásképpel rendelkezik, magas-, közepes-, sőt a basszus tartományt is megfelelően szólaltatja meg. Sokkal vastagabb gépeket is maga mögé utasít.

Ha netalán meguntuk, hogy hagyományos laptopként használjuk, akkor egyszerűen megfogjuk, és a Lenovo védjegyeként ismert WatchBand zsanért használva 360°-ban vissza tudjuk hajtani a kijelzőt és egy teljes értékű, bár kicsit nagy és nehéz tabletet kapunk. Természetesen Continuum képes a masina, és amint eltávolítottuk az útból a billentyűzetet, automatikusan képes átváltani tablet módba.

Zárt állapotból egy kézzel fel lehet nyitni a kijelzőt, alvó állapotból nagyon gyorsan felébred, viszont a zsanér nem kellően feszes, a “kiváló” állapotú magyar utakon nagyon könnyen kimozdul az általunk beállított helyzetből, nem kis bosszúságot okozva a felhasználónak. (Ezt okozhatta az, hogy a tesztkészülék nem volt új, mi a sokadik tesztelők voltunk már.) Viszont kivetítő módban csak kissé rugózott, és nem csuklott össze, mint a hasonló  koncepcióval bíró HP Spectre Pro X360.

Itt kell megemlítenem, hogy a sok átforgatás miatt a kijelző szalagkábele megsérülhetett, ami miatt eléggé gyakran villódzott a kijelző alsó része, rontva az amúgy kiváló képminőséget. Lehet egyedi hiba, de az összképet eléggé árnyalja, mert eléggé zavaró volt így használni.

Egy dolgot viszont átemelhettek volna a HP megoldásáról, ez pedig a hangerő szabályzó gombpáros. Mindegyik használati módban hasznos egy dedikált megoldás, főleg amikor nem használható a billentyűzet. Így vagy a képernyőt tapicskolva vagy visszaváltva laptop módba kell állítanunk a hangerőn. Ez egy hatalmas fekete pont a gépnek és a gyártónak.

Hardver és üzemidő

Most hogy a külcsínnel tisztában vagyunk, lássuk mi dobogtatja meg a szívét a Yoga-nak. A mi verziónkban 7. generációs Intel Core i5 7200U processzor volt (akár Core I7-es) , 8 GB memória (akár 16 GB) társaságában. A háttértár szerepét egy PCI Express foglalatba illeszthető 512 GB-os (akár 1 TB-os) kapacitású SSD vállalta magára. Ezt a konfigurációt már korábban is láthattuk, átlagos használatra bőven elegendő, de nem veti meg a nehezebb munkákat sem. Grafikus egységként az Intel HD Graphics 620 állt rendelkezésre, régebbi játékokat teljesen vállalható sebességgel futtatja natív felbontáson. Ehhez a környezetet a Microsoft Windows 10-es operációs rendszerének Home verziója (kérhető Pro-val is) biztosította. A rendszer megfelelően reszponzív volt. Mind az évfordulós, mind pedig az alkotói frissítéssel kellően stabilnak bizonyult. A teszt során végig alvó állapotban volt tartva, csak frissítések idején volt újraindítva. Mindez idő alatt egyszer történt kb 1 hét után, hogy nem volt hajlandó alvó állapotból felébredni, és soft reset-et kellett csinálni. Okára sajnos nem volt lehetőségem ennyi idő alatt rájönni.

73.2 Wh-ás akkumulátor került a gépbe. Ez nagyon sok, ismerve a gép tömegét és vékonyságát. Ennek megfelelően igazi maratoni futó volt. Simán kibírt egy teljes napot átlagos használattal, ha pedig nem volt egész nap bekapcsolva csak altatva két-három naponta kellett tölteni. Ez egy nagyon jó eredmény, le a kalappal a Lenovo előtt. A számítógéphez 45 W-os töltőt mellékeltek a gyárban, aminek közel 3 óra kellett, hogy bekapcsolt állapotban teljesen feltöltse a lemerült akksit. Természetesen a mai modern kornak megfelelően rendelkezésünkre áll a gyorstöltés technológiája, amivel 1 óra alatt kb. 50%-osra tudjuk feltölteni. Természetesen ahogy közeledünk a 100% felé úgy lassul az etetés sebessége.

Használat közben, még megterhelő feladatok terén sem hevült túl a számítógép, thermal throttling nem jelentkezett, a hűtő rendszer nagyon jól végezte a dolgát, vállalható hangszín és hangterhelés mellett, ám természetesen ölben tartva ugyan úgy kellemetlenül felmelegedhet a külső fém burkolat, mint minden hasonlóan erős, de vékony gép esetében.

A dobozban nem kapunk semmilyen tollat sem a géphez, és arról sincs információnk, hogy a gép valamilyen egyéb aktív tollat támogat-e, így sajnos le kell mondanunk a Windows Ink funkcióról.

Összefoglaló és az anyagiak kérdése

Sokan sokféleképpen közelítik meg az ideális számítógép koncepcióját. Valahol mindegyiknek megvan a maga előnye, és a hátrányai is. A Lenovo mérnökei egy igen is szerethető masinát hoztak létre, ami egyesíteni szeretné a hagyományos és átalakítható gépek világát. Ez többé kevésbé sikerült is neki. Mind a két világban megállja a helyét. Ám nem szabad szemet hunyni az apró hibák felett sem, hiszen jó néhány évre fog a segítő társunkká válni.

A mai Magyarországon mindennel együtt 450 ezer forinttól indul a leggyengébb konfiguráció ára. A konkurenciával megegyező ára nem emeli ki a mezőnyből, ami eléggé besűrűsödött. Egyedül a rendkívül jól sikerült hangrendszere emeli ki az átlagból, viszont a Windows Ink hiánya miatt elég nagy hátrányt szed össze a konkurenciához képest.

Mindent összevetve TETSZETT a Lenovo Yoga 910, de vannak nála sokkal jobban sikerült megoldások is.

Lenovo Yoga 910 hivatalos honlapja: Yoga 910, További specifikációk

• First League
• lenovo
• teszt
• Yoga 910